2017. augusztus 31., csütörtök

ötödik

Ha egyszer valaki megkérdezné, miért szerettem beléd, rögtön rákérdeznék, mikor?
Először azért, mert Te más voltál.
Másodszor azért, mert miattad más voltam.
A következő belédszeretésem története csupán annyi, hogy megnevettettél, mikor azt hittem már soha nem fogok.
Majd megbíztam benned.
Most éppen azért szeretek beléd egyre inkább újra, folyamatosan egyre mélyebben, mert tudom, hogy veled akarok lenni a jövőben. Te leszel az az egy, aki mellett felkelek reggel, és azt gondolom, milyen szép is az életem.
Tőled szeretnék mindent megkapni, amit akarok kislány korom óta, veled átélni mindazt, amiről olvasok a könyveimben, az elképzelt kalandokat, tragédiákat, ünnepeket. MINDENT.

Veled együtt pedig beleszeretek abba, hogy élek, beleszeretek a virágcsokrok illatába, a gyerekmosolyokba, az esőbe, a viharokba, a mérges kutyaugatásokba is talán.

De ha egyszer megkérdezné valaki, miért nem szerettelek téged sosem, nem lenne több válaszom, csak egyetlen egy.

Nem egymásnak valók vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése