Sokat gondolkodtam azon, mennyit szabad elmondani egy ilyen blogban. Mi az ami már túl sok, mi az ami kevés...Nem szeretnék népszerű lenni. Amiket itt olvastok majd, mind mind érzések amik már nem fértek el bennem. Leginkább azért gépelek most itt vadul, hogy lenyugodjon a lelkem, neki is szüksége van pihenésre, s kicsit marad is, ha nem bánjátok a szavakban, mondatokban még egy darabig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése